„A szórványközösségek alappillérét, az oktatási rendszert kezdi ki az a kezdeményezés, amely szerint a tömbvidékeken kell szórványközpontokat létesíteni” – fogalmazott a honatya Szász Jenőnek újabb, szórvánnyal kapcsolatos elképzelésére reagálva.

Rámutatott, nem elég statisztikákból és felmérésekből tájékozódni a szórványközösségek problémáiról, és az sem elégséges, ha elméleti modellek mentén szabják meg egy közösség irányát.

„A szórványban az iskola több mint oktatási intézmény, a magyar anyanyelvű kisközösségek mindennapjainak mozgatórúgója, a magyar identitás megőrzésének alapja. Szórványban a hagyományőrzés, a civil szféra, a szakmai fejlesztés és a szabadidős programok nagy része az iskolákhoz kapcsolódnak, így az oktatási rendszer gyengítése nemcsak az iskolákra hat ki, hanem az egész közösség meggyengülését vonja maga után” – hangsúlyozta a képviselő.

A temesvári politikus úgy vélte, tájékozatlanságról tesz tanúságot az, aki a fiatalok szocializációs folyamatának kritikus pillanatában, a középiskolai évek alatt a szórványközösségtől való eltávolodást szorgalmazza. „A szülőföldön való boldogulás alapvető eleme a szülőföldhöz való kapcsolódás. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy elvonatkoztassunk a regionális identitásoktól, hogy homogén egészként kezeljük Románia magyarok lakta részét” – fogalmazott Molnár Zsolt.

Rámutatott, épp emiatt dolgozta ki az RMDSZ pedagógusok segítségével a megyei oktatási stratégiákat, melyek lényege, hogy helyi megoldásokat javasoljon a specifikusan helyi problémákra. „Szász Jenő burkoltan visszatér a gyöngyhalászat-gondolatához, és félő, hogy tervei visszafordíthatatlan kárt okoznak a szórványközösségek számára. A fiatalok elszívása a szórványközösségek létét veszélyezteti” – hangsúlyozta Molnár Zsolt.

Mint arról beszámoltunk, Szász Jenő a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökeként a magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának hétfői budapesti ülésén kifejtette, hogy a Kárpát-medencét egységes oktatási és gazdasági térnek kell tekinteni.

Ugyanakkor rámutatott, hogy a szórványkollégiumokat alapvetően a tömbmagyarság által lakott területeken működtetné, és ugyanezt a receptet alkalmazná a diaszpórára is. A felsőoktatási hálót ellenben kiterjesztené, hiszen meglátása szerint a hiányzó tudást kell helybe vinni, nem a gyerekeket elhozni, mert akkor már nem térnek vissza a szülőföldjükre.

A Nemzetstratégiai Kutatóintézet székelyföldi elnökének szórvánnyal kapcsolatos elképzelései már korábban is vitát váltottak ki. Szász Jenő 2013 februárjában a Kárpát-medencei Képviselők Fórumának ülésén egyes jelenlévők szerint az erdélyi magyar szórvány kitelepítésének ötletét vetette fel. Szász akkor lapunknak úgy nyilatkozott, hogy szavait félremagyarázták.

„A szülőföldön való boldogulás – ami valójában egyes régiók esetében a szülőföldön való eltűnést jelentette – eddigi több évtizedes politikája mellett egyfajta gyöngyhalász-politikára van szükség: a magyar nyelvcsaládba és kultúrkörbe tartozó, Magyarország határain kívül élő minden magyart számba kell venni” – magyarázta lapunknak mondandója lényegét a kutatóintézet elnöke.

Kifejtette, a beszédében említett gyöngyhalászmódszer lényege, hogy minden egyes magyar embert számba kell venni, bárhol is éljen, aztán pedig törődni kell vele, adott esetben ki kell emelni az adott közegből.